2006 - 2. Varatúra: Majk

Március végén olvasom Kocka invitálását a következő túrára. Cél Majkpuszta?! Hmmm… Hol is kellene ezt keresni? Nem mindig volt ő ilyen… A térkép névmutatóján ujjbeggyel robogva, a paraméterek alapján gyorsan rájövök, hogy nincs is útlevélhez kötve a látogatása. Oroszlány, még Trianon után is Magyarország része maradt. Közvetlen szomszédságában található, a kamalduli szerzetesekről híressé vált Majkpuszta. Puff neki! Megint egy külföldiül hangzó fogalom! Lehet, hogy csak nekem?!
Rákattantam az internetre: „Hazánkban a kamalduli szerzetesrend ugyan csak néhány évtized hosszáig működött, mégis Magyarországon egyedülálló, és egész Európában ritkaság számba menő műemlékkel gazdagodott általuk kulturális örökségünk. A tizenhét egyforma cellaházból és főépületből álló remeteség falai között ezidáig is semmihez sem hasonlítható hangulat és békesség fogta el az embert, amióta pedig a kiállítás megnyílt, szinte megelevenednek a foresteria egyszerű, meszelt falai. A képek közvetítésével többet megérthetünk abból a különleges szellemiségből, amely a kamalduli szerzetesek sajátja, és amelyet a műemlékegyüttes legbelül hordoz magában, megérintve az idelátogatót.”

Ilyen ismeretanyaggal felvértezve lestem, az M1-M7 közös szakaszán álló OMV-kút parkolójában fél 10-kor, a Varadero klub jeles tagjainak érkezését a túrára. Lelkes pacsizások és hátlapogatások után, létszámteszt. A megszokott motormárkák mellett piroslik, egy lelkes „tííízteletbeli tagunk” Benellije. Szép motor! Aztán a kijelölt 10 óra érkeztével Kocka nyeregbe pattan, ezzel megadva a jelt a többieknek. Az indulásból hamar megállás és lecuccolás lett, hiszen a „szép motor” úgy döntött, hogy vagy teljes körű taggá fogadjuk gazdáját Tücsit, vagy most rögtön kér egy akkumulátort...

Zsifi azonnal úrrá lett a problémán és kinyitotta vasárnap ellenére az üzletét. Amíg úton volt, komoly instruálást kellett újdonsült túratársunknak túlélnie. Sok okos szerelési könyv születhetett volna, de az áramforrás érkezése lezárta a szakmai továbbképzést.Azért a lényeget kiemelném; Hondát vegyél Tücsi!! Ténykérdés viszont, hogy szívet melengető hangokkal hálálkodott a beindulást követően, minden taljánok büszkesége. Szervizismeretünk tesztelését követően, végre tényleg útnak indulhattunk. Meglepő, de mindenképp ide kívánkozik, hogy kedvenc hölgytársaink ebből a kis intermezzoból, semmit sem vettek észre. Végre anélkül folytathatták a locsi-fecsit, hogy siettettük volna őket,.bőven a tervezett időn túl.
A parkolóból Perbál, majd Tinnye irányába fordultunk. A hosszan kígyózó literes mocik sorában, vidáman szedegette kerekeit egyesületünk oszlopos tagja alatt, egy 125 köbcentis „kistesó” is. Egyáltalán nem vallott szégyent, hiszen sem az út minősége, sem a kanyarok száma miatt, nem mentünk rohanós tempót.

Majkpusztára érkezve, túravezetőnk a Remeteség gondnokával egyeztette látogatásunk lehetőségét. Addig mi akkurátusan sorakoztattuk fel a vasakat egész jól mutattak…

A múzeummá nyilvánított területen, idegenvezetőnk szavainak engedelmeskedve, forogtunk az általa mutogatott irányban, nehogy valami látnivalóról bármelyikünk is lemaradjon.

A motorra visszaülve, szinte csak méterekben számolható távolságot tettünk meg a következő megállóig. Gyönyörű környezetben, a Majki-patak táplálta kis tó partján vártak minket a Fogadó a Négy Remetéhez nevű étteremben. Mivel még kora tavaszi időben jártunk, a természet némi kívánnivalót hagyott teljes szépségéből. A belső helyiségek asztalainál elhelyezkedve fedeztük fel, hogy vezetőségünk nem kis áldozatra készül. Az eddigi munkát tetézendő, a külső teraszra invitálták egymást, hogy az ebéd alatt is okos ötletekkel bombázhassák agyukat. Nem kis vidámság oka volt a felfedezés, hogy a kertben nem kell fújni a levest. Micsoda elnökségi kiváltság...

A minden tekintetben élményszámba menő pihenőt követően, hazafelé indultunk. Bicskéig együtt haladtunk Budapest felé, aztán elkezdődött a szelektálódás. Mindenki a legrövidebb úton indult otthonába. Az idővel és energiával még mindig felvértezettek azonban, továbbra is kitartottak a felvezető bordó Vara mögött.  Zsámbék és Páty érintésével érkeztünk vissza a budaőrsi Agip kúthoz.
Mindenkinek lehet még Magyarországon is újat mutatni…

- cs -