2006 - 8. Varatúra: Esztergom, Visegrád

A Felvonulási téren a Homokóránál megjelölt találka, a Varadero-klubbosok számára akár zarándokhelynek is nevezhető. Hiszen itt találkozott az első évben az alapító tagok népes tábora. Azon a zimankós márciusi vasárnapon, amikor délidőben sikerült a hőmérőt 5 C-ig kergetni...
Október 1-jén is ezt a helyet választotta túravezetőnk, de az időjárás sokkal kegyesebb volt hozzánk. Hét ágra sütött a nap, így nagy lendülettel került a dobozból, a szekrénybe az esőruha.

Mivel a szezon folyamán minden alkalommal sok kilométeres gurulásokat tettünk, ez a késő őszi túra amolyan levezető, inkább a társasági életet favorizáló találkozássá vált. Az indulásra szólító dudaszót, ma Maditól kaptuk és első pihenőpontunk, Dobogókő felé indultunk.
A sokszínű de egy típusú motorok, ismét nagy feltűnést keltettek, amíg a főváros utcáit próbáltuk magunk mögött hagyni. A parkolóba érve folytatódott a locsi-fecsi, amit még a pesti macskaköveken hagytunk félbe. A kilátásban nem sokáig gyönyörködhettünk, hiszen várt minket az Esztergomi Bazilika. A bejárathoz vezető sétányon támasztottuk le kedvenceinket és a belső freskók, szobrok megtekintésére indultunk.

Ezt követően a torony meghódítását vettük páran a fejünkbe, a többiek bevállalták a motorok őrzését amíg visszaérünk. Nem biztos, hogy ők jártak jobban. Alulról nem is tűnik kihívásnak a csigalépcsők sorának leküzdése, ám amikor a szűk levegőtlen folyosón caplatsz felfelé, bizony szükség van a többiek heccelődésére, hogy ne fordulj a mögötted jövőkkel szembe...

A Bazilika kupolájához érve azonban minden fáradtság eltűnt. Fantasztikus látvány kárpótolt a megpróbáltatásokért.
Valamennyien megcsodáltuk a Duna vonalát, az újjáépített Mária Valéria hidat, lelkesen integettünk a lenn maradt „törpéknek”.

Röpke fél óra múlva már a motorokat próbáltuk Madi instrukcióinak megfelelően sorakoztatni a közös fotóhoz. A Bazilika elé állított gépek látványa a japán turistáknak akkora örömöt jelentett, hogy mindjárt kaptak az alkalmon és beálltak fotósunk mellé.

A média és a kulturális program letudását követően kanyarodtunk Visegrád irányába. A Nagy Villám étteremben sikerült (kis protekció beiktatásával), a legjobb helyen eltölteni ebédünket. Az ácsolt terasz illesztésein át, az alattunk menetelő természetbarátokat figyelhettük. Amíg étvágyunk csillapításával foglalatoskodtunk, karnyújtásnyira lelkesen csúsztak a bátrabb kirándulók, a 8-10 m-es magasságban rögzített drótkötélpályán. Érdeklődésünkre túravezetőnk hanyag eleganciával közölte; időhiány miatt nem szerepel ez a szórakozás a programban. Részemről nem osztottam véleményét! Biztosan jót tett volna az emésztésünknek, ha a kiadós ebédet követően próbálkozunk lengedezni.

A késő délutánba nyúló, anekdotázásoktól hangos pihenést követően, ismét több irányban indult hazafelé a csapat. Volt, aki a kompozást választotta Vác felé, aztán volt, aki még a Fellegvár irányában a kanyarokra próbált rá, a többség azonban a kiindulási pont felé követte a túravezetőt. Budapesthez közeledve egyre jobban fogyatkozott a kis csapat, majd a Homokóránál már csak a két Varadero és egy baráti előjogokkal felvértezett Suzuki parkolt le, az itiner szerint meghatározott időben !
Jövőre Veletek ugyanitt ! ! !