2008. 1. Varatúra: Komárom

Eljött hát a várva várt tavasz, minden motoros álma, az utakra csábító kikelet. A Varaderós azonban nem csak a langy napsütést várja, meg a földszagú mezők közt kanyargó utakat. Számunkra az első túra a viszontlátás öröme is, hiszen a tél nem kedvez a pezsgő klubéletnek. A fúrumon megjelenő izgatott kérdések a túra időpontját feszegetve, már jelezték, hogy  mindenki várja a szezon kezdést. Évi első túránk a motor kiállítást követő hétvégén szoktuk megtartani, azonban most a Húsvét korai időpontja megvétózta ezt az elképzelést, nem kis fejtörést okozva ezzel a kiállításon vasárnapot vállaló Andrew-nak. De szerencsére akadt olyan varatárs aki szívesen átvállalta ezt a kötelezettséget tőle, így ő is a vasárnapi gurulás résztvevője lehetett több mint 20 Varadero társaságában.

Szezon nyitó túránk célpontja Komárom, pontosabban a Monostori erőd volt. Rövid gyülekező után Budaörsről indultunk a Vértes és a Gerecse kanyargós mellékútjainak meghódítására. Elhagyva a jobb minőségű, de forgalmas főutat az etyeki dombok között, a "borút" egyik szakaszán találtuk magunkat, ahol örömmel nyugtáztam, hogy a korareggeli 4 Celsiusnak nyoma sincs. Az út azonban vesekő eltávolítására alkalmas felszíni formákat öltött… 

Hamarosan magunk mögött hagytuk az alcsúti golfpályát, amelyet az Eszterházyak egykori istállói mellett alakítottak ki, végigdöcögtünk a méltán világhíres platánsoron, majd lassan felkapaszkodtunk a Vértes „ormai” közé.

Egy rövid szakaszon Csákvár és Csákberény között holdbéli sziklák kopár díszletei között haladva kanyarodtunk a Vértes Tk. Keskeny aszfaltcsíkjára.

Erdők mélyén tekeregve a Malom-völgyből futottunk ki Pusztavámra, a rajnai svábság büszke otthonába. Verőfényes napsütésben haladva ekkor még senki sem gondolt esőre… Elhagyva a Vértest tág mezőkre futottunk, majd hamarosan feltűnt Komárom, ahol korántsem unalmas történelmünk során rómaiak, honfoglaló magyarok, császárok, királyok, kereskedők, kézművesek, utazók, hajósok, és marcona katonák találtak otthonra. (Bővebben: http://www.komarom.hu/teltort.php) A Monostori erőd mintegy 150 éves falai ilyet még nem láttak! Több mint 20 Varadero dübörgött be az erőd kapuján ámulatba ejtve a házigazdákat is, akik egy kisebb motoros baráti társaságra számítottak (VarGa család…). 

Illetve csak 16 mert kis számolgatás után kiderült hogy pár Vara nincs az aszfaltcsíkon katonásan kivitelezett sorban. A jegyvásárlás körüli kis káosz, (valahogy a program sehogy sem akarta megemészteni hogy egyszerre 36 jegyet vásároljon valaki, úgy hogy ebben csoport kedvezmény is legyen) éppen elég idő volt arra hogy a Sinbád által rögtönzött kis megálló miatt leszakadt kis csapat, időben megérkezzen és csatlakozzon a tárlatvezetéshez.
Azt hiszem a mi ámulatunk felülmúlta a házigazdákét, amikor megkezdődött Burai László lenyűgöző idegenvezetése a múzeum falai között. Olyan könnyedséggel, nyelvi eleganciával és rendkívül szerteágazó történelmi ismeretekkel tanított minket, hogy történészként is meg kell emelnem a kalapom előtte.

Biztosak lehettünk abban, hogy nála többet a komáromi erődrendszerről ember nem tudhat. Az erőd szavakkal leírhatatlan. Az ódon folyosókat járva az embert büszkeség tölti el és tisztelet az őseink iránt, akik ilyen csodát emeltek, vagy inkább süllyesztettek a homokba. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Monostori erőd az emberi munka és kitartás egyik fontos emlékműve, melyet ellenség „nec atre, nec marte” (sem csellel ,sem fegyverrel) sohasem tudott elfoglalni.

A közel két órás idegenvezetést követően farkaséhesen törtünk a felszínre, ezért megváltás volt a Duna túlpartján -az erőd szlovákiai folytatásában található- Bástya csárdában a terített asztalok látványa, amely a nem regisztrált résztvevők miatt kicsit kevésnek bizonyult. Félénk újoncaink már csak egy terítetlen asztal mellett foglalhattak helyet, azt gondolva hogy ez biztos a beavatási szertartás része. (ezúton is köszönöm a megértésüket. a szervezők) Természetesen azért ők sem maradtak éhen, a pincérek gyorsan pótolták a hiányosságokat. A gyors kiszolgálás érdekében mindenféle gurulós logisztikai eszköz bevetésre került vendéglátóink részéről, de ezek ellenére sem sikerült 4 óránál hamarabb elindulnunk.

Hazafelé indulva már minden illúziónk elszállt a száraz ruhával és csúszásmentes utakkal kapcsolatban: szemerkélő esőben szálltunk a Varák nyergébe. Bár a komáromi rendőrlámpák négy darabra szabdalták a csapatot, hamarosan ismét együtt folytattuk utunkat a Duna mentén, majd a Gerecse Tk. kicsit sem tapadó útjain. Az eső arra kevés volt, hogy eláztasson, de arra bőven elegendő, hogy ne a táj szépségei, hanem a hajdani fizikaórák súrlódással és tapadással kapcsolatos megkopott emlékei kössék le gondolatainkat…

Az égiek azonban kedvelik a Varásokat és épségben hazatereltek minket, mint oly sokszor már eddig. Új élményekkel megrakodva, a viszontlátás és az első közös gurulás örömeivel térhettünk haza.
Köszönet és hála a szervezőknek, ez jólesett, találkozzunk áprilisban is! 

- api -